A cigányok csoportjai, nyelvhasználata

Már a 19. század végén foglalkoztatta a magyar közigazgatást a cigányság kérdése, ekkor, 1893-ban történt az első cigányösszeírás hazánkban.10 Ekkoriban a romákat két nagy csoportra osztották: letelepült és vándorló életmódot folytatókra. Az előbbi csoportba főként muzsikusok tartoztak, magyar anyanyelvű, letelepült romungrók, míg az utóbbi csoportot főként a cigány és román anyanyelvű oláh, illetve beás cigányok alkották.

A néprajztudomány, a nyelvészet, az antropológia fejlődésével a 20. század során további klasszifikációs kísérletek zajlottak azzal a céllal, hogy az egységesnek hitt cigányságot tudományos igénnyel csoportokra osszák. A romák csoportjainak elkülönítése rendkívül összetett és bonyolult feladat. Nyelvhasználatuk ennek a megkülönböztetésnek az alapja, amely alapján az összehasonlító nyelvtudomány módszereivel lehet következtetni arra, hogy az őshazának mely területéről, mikor vándoroltak ki, milyen irányba mentek tovább, hol és mennyi időt töltöttek el, mikor és milyen hosszabb megállókkal érkeztek meg jelenlegi lakóhelyükre.

A közgondolkodásban nincs jelen, de a cigányság közel sem egységes, több nagy csoportjuk él hazánkban. A 20. század elejéig a megkülönböztetés az életmódra korlátozódott: letelepedett vagy vándorló cigány csoportokat különböztettek meg. Azóta részletesebben megismerkedett a tudomány a romákkal, többféle módon csoportosíthatjuk őket, egyik ilyen lehetséges út a nyelv szerinti megkülönböztetés. A máig használt, legrészletesebb tipológiát Erdős Kamill írta le 1958-ban saját kutatásai, adatgyűjtései alapján, tipológiájának alapja a nyelvhasználatbeli különbségek, foglalkozás szerinti, és a területi megoszlás.

• Cigány anyanyelvű
• Kárpáti cigány. Nyelvük a szanszkrittel rokon, indiai eredetű nyelv, a romani. A Magyarországra elsőként érkező, már a 15. század táján megjelenő cigány csoportokat nevezzük kárpáti cigányoknak, de nagy részük már nem őrzi anyanyelvét (az ő leszármazottaik alkotják a romungrók - lásd lent - többségét), csak egy-két szigetszerű csoportjuk maradt fent, például a csobánkai romák. Erdős Kamill összeírásakor még a cigányság 10-20 %-át tették ki a kárpáti cigány dialektust beszélő romák, de a szocializmus kényszerasszimilációs törekvéseinek nyomán számuk drasztikusan lecsökkent, a szülők, hogy gyerekeiket ne tegyék ki a cigány anyanyelv okozta iskolai nehézségeknek, őket már sokszor magyar anyanyelvűnek nevelték. Gyakori foglalkozásaik: zenész, vályogvető, szegkovács.

• Oláh cigány. Szintén az indiai eredetű cigány nyelvet beszélik, de magyarországi megjelenésük előtt évszázadokon keresztül éltek - többnyire rabszolgaként - Románia, Moldva területén, onnan a 19. század második felétől11 vándoroltak tömegesen Magyarországra. A román hatás nagyon erős nyelvükben, ezért is kapták az oláh nevet, mely románt jelent. Ennek a nyelvnek számos dialektusa létezik, melyeket a régi cigány törzsekhez kötnek, melyek elsősorban foglalkozási alapon különültek el egymástól. Legismertebb, és a 20. század során irodalmi nyelvvé fejlesztett dialektusa a lovari, mely a lókereskedő réteg (legfelső kaszt) nyelvjárása; a magyarországi oláh cigányok kb. 90%-a ezt a dialektust beszéli. Egyéb törzseik még pl. a kelderari vagy kelderás (rézműves, üstfoltozó), a csurari (köszörűs, késes), de külön törzset alkottak a sátoros, a zsebtolvaj, a dögös (elhullott állatokat gyűjtő), a szőnyegkereskedő, a halász, stb. foglalkozáshoz tartozó csoportok. Régi foglalkozásaik a fentieken kívül pl. a medvetáncoltatás vagy a vályogvetés.

Nem cigány anyanyelvű

Magyar anyanyelvű: romungró, magyar cigány, muzsikus cigány a mai magyarországi cigányság 3/4-ét, 2/3-át teszik ki. Magyarországra az első bevándorlási hullámban érkező csoportok leszármazottai, már a 14., 15. század óta hazánkban élő romák, a kárpáti cigányokkal rokon csoport, az ő azon leszármazottaik, akik már nem az ősi anyanyelvet, hanem a magyart beszélik anyanyelvként. Ők a legrégebben integrálódott csoport, generációk óta már népelnevezésként is használják, így olyan magyar cigányok is zenésznek nevezik magukat, akiknek a anyanyelvűek, legfelsőbb rétegük az úri cigányok, a muzsikusok, de jellemző, hogy a muzsikus szót családjában soha nem volt zenész. Egyéb foglalkozásaik pl.: vályogvető, kosárfonó, szegkovács.

A mai nagy létszámú csoportok tehát a romungrók, az oláh cigányok és a beás cigányok. Ezen csoportokra az endogámia jellemző, vagyis a csoporthatárok fenntartását szolgáló csoporton belüli párválasztás szinte kötelező, mindegyik csoport magát tartja "igazi cigánynak". Mára a cigányságnál is megfigyelhető a kultúra, hagyományok elvesztése, leépülése, ezzel együtt a régi szokások is sok helyen feledésbe merülnek. Emiatt már nem jár kitagadással, ha valaki nem a csoporton belül házasodik, de még mindig könnyebben elfogadják, ha egy nem roma kerül a családba, mint azt, ha egy másik cigány csoporthoz tartozó ember.

A cigányság nyelvhasználatáról általánosságban elmondható, hogy a magyar nyelv térhódítása figyelhető meg. Meglehetősen kevés, mindössze 7% körüli azoknak a romáknak az aránya, akiknek cigány vagy beás az anyanyelve, és ők is kétnyelvűek, tehát cigány/beás anyanyelvük mellett a magyar nyelvet is egészen kicsi koruktól megismerik és elsajátítják. Nem nagyon találunk ma olyan roma gyereket Magyarországon, aki úgy kezdené meg iskolai tanulmányait, hogy nem beszél magyarul. Olyan kétnyelvűség is előfordul, hogy a szülő magyar anyanyelvűnek neveli gyermekét, de emellett a cigány/beás nyelvet is megtanulja otthon.

Mi lehet a nyelvvesztésnek, illetve a kétnyelvűségnek az oka? Egyrészt hagyományos cigánytelepek megszűnése, melyek sokszor a települések határában, vagy kilométerekkel odébb helyezkedtek el, és a külvilágtól, így a magyar nyelvtől való elzártságot is jelentették. A szocializmus éveiben a felnőtteket gyári munkára fogták, ahol magyarul kellett érintkezniük a munkatársakkal, vezetőkkel. Ugyanekkor a roma gyerekek iskoláztatására nagy hangsúlyt fektettek, így, még ha többnyire szegregáltan is oktatták őket, de magyarul tanultak. Ezek a gyerekek azon a keserű tapasztalaton estek át, hogy bekerültek az iskolapadba, ahol semmit nem értettek abból, amit nekik mondtak, emiatt butának tartották őket, nagyon gyakran kerültek kisegítő osztályba, nyelvi nehézségeik miatt rengeteg hátrányt szenvedtek. Ez a generáció felnőve saját gyermekeit meg akarta óvni ugyanettől a rossz élménytől és hátránytól, ezért inkább csecsemőkoruktól magyarul beszéltek velük, hogy ne kelljen ugyanazt átélniük, mint a szüleiknek.

Teknővájó cigányok

                                            Nagy Károly, muzsikus cigány

                                            Teknővájó cigányok

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok

https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf