A roma kultúra főbb jellemzői

A cigányság kultúrájának, jelenlegi életmódjának, értékrendjének leírásakor nem helyezek hangsúlyt a távoli múltra, vagyis arra, hogy honnan eredeztethetjük a mai világnézetüket, inkább annak aktuális állapotát és az azt közvetlenül befolyásoló tényezőket igyekeztünk leírni.

Értékrend

A cigányság életét Magyarországon erősen meghatározza kisebbségi státuszuk, az ellenük irányuló ellenszenv és előítéletek. Ez nemcsak napjainkban van így, mint ahogyan korábban már szó volt róla, a romákkal szembeni előítéletnek hazánkban - és egész Európában, sőt tulajdonképpen az egész világon - nagy hagyományai vannak, soha nem tartoztak közösségileg az elismert társadalmi csoportok közé, elismeréseket inkább csak egyéni szinten tudott kivívni egy-egy kiemelkedő tehetségű zenész vagy ügyes kézműves. Tehát a gádzsókkal való jó kapcsolat ritkaságszámba ment, és soha nem az egész cigányságra, hanem csak egy-egy romára volt jellemző. Ez a tapasztalat alapjaiban határozza meg a cigányság értékrendjét.

A magyarok a romákat a magyarokhoz való viszony alapján határozzák meg, vagyis azokat tekintik "arisztokráciának", "úri cigánynak", "jó cigánynak", aki a gádzsókkal jó kapcsolatot ápol, ők pedig a muzsikus cigányok, akiknek megélhetése teljes mértékben ezen a jó kapcsolaton múlik.

A többségi társadalom lenézi, a cigányság legrosszabbjának tartja az oláh cigányokat, akik a legkevesebb jó kapcsolatra törekednek a magyarokkal, mert az a kép él róluk, hogy lusták, egész nap nem dolgoznak, ugyanakkor megrögzött költekezők, képtelenek beosztani, félrerakni a pénzt, mindent azonnal felélnek, és még különc öltözködésük is zavaró. Különösen rossz szemmel nézik a vagyonos oláh cigányokat, mert a többség szerint a cigány életmóddal elkerülhetetlenül együtt jár a becstelenség - koldulás, lopás. Különösen nagy előítélet él a társadalomban az asszonyokkal szemben, akik a közvélemény szerint "könnyen osztogatják kegyeiket", noha a későbbiekben látni fogjuk, hogy a hagyományokat őrző közösségekben a jó romnyi legfőbb tulajdonságai pont az erényesség és a szemérmesség.

Ebből két lehetőség adódik a cigányság számára, egyik a saját közösségen belüli magatartást és hierarchiát, másik a gádzsókkal szembeni viselkedést befolyásolja.

A cigány testvériség rendszere

Az alárendelt társadalmi státusz elleni védekező-mechanizmus a közösség bezáródása, a roma csoport felértékelése, az otthon és a külvilág éles szétválasztása. Eszerint a külvilág idegen, gyakran ellenséges terep, míg az otthon a béke szigete. Mivel a magyarokkal szemben állandóan szembesülniük kell a romáknak a lenézettséggel, alárendeltséggel, ezt az érzést a közösségen belül semmiképp nem akarják átérezni, így törekszenek az egyenlőség érzetére: a roma közösségben senki nem akar alárendelt pozícióban lenni. Ezt nevezzük testvériségnek, ugyanis a romák (férfiak) egymást valós anyagi körülményektől, életkortól és rokonsági foktól függetlenül testvéreknek, vagyis egyenlőknek tekintik.

Az egyenlőség hangoztatása miatt fontos a vagyon, javak megosztása, lenézik, zsugorinak tartják azt az embert, aki nem nagylelkű, nem vendégeli meg bőkezűen testvéreit. Szintén az egyenlőség kifejezése miatt nagyon nagy szerepe van a tisztelet megadásának. A romák tiszteletlenségnek veszik, ha valaki nem köszönti illendőképpen az érkező/távozó embert, az üdvözlési formuláknak meglehetősen kötött és szabályozott rendszere van, aki ezt nem tartja be - pl. beleszól annak az embernek a beszédébe, aki előzőleg a többieknek szerencsét kívánva szót kért - az nem adja meg a tiszteletet a másiknak (alárendelt pozícióba próbálja kényszeríteni), és mint ilyen, ő maga sem érdemel tiszteletet (valójában önmagát helyezi alárendelt pozícióba).

Az alárendelt társadalmi státusz elleni védekező-mechanizmus a közösség bezáródása, a roma csoport felértékelése, az otthon és a külvilág éles szétválasztása. Eszerint a külvilág idegen, gyakran ellenséges terep, míg az otthon a béke szigete. Mivel a magyarokkal szemben állandóan szembesülniük kell a romáknak a lenézettséggel, alárendeltséggel, ezt az érzést a közösségen belül semmiképp nem akarják átérezni, így törekszenek az egyenlőség érzetére: a roma közösségben senki nem akar alárendelt pozícióban lenni. Ezt nevezzük testvériségnek, ugyanis a romák (férfiak) egymást valós anyagi körülményektől, életkortól és rokonsági foktól függetlenül testvéreknek, vagyis egyenlőknek tekintik.

Az egyenlőség hangoztatása miatt fontos a vagyon, javak megosztása, lenézik, zsugorinak tartják azt az embert, aki nem nagylelkű, nem vendégeli meg bőkezűen testvéreit. Szintén az egyenlőség kifejezése miatt nagyon nagy szerepe van a tisztelet megadásának. A romák tiszteletlenségnek veszik, ha valaki nem köszönti illendőképpen az érkező/távozó embert, az üdvözlési formuláknak meglehetősen kötött és szabályozott rendszere van, aki ezt nem tartja be - pl. beleszól annak az embernek a beszédébe, aki előzőleg a többieknek szerencsét kívánva szót kért - az nem adja meg a tiszteletet a másiknak (alárendelt pozícióba próbálja kényszeríteni), és mint ilyen, ő maga sem érdemel tiszteletet (valójában önmagát helyezi alárendelt pozícióba).

Az udvariasság, az ismert formulák, köszöntések elmondása a tisztelet megadása mellett az összetartozás érzését is erősíti: átérzik a beszélők, hogy csak ők azok, akik ismerik a helyes beszéd, helyes köszöntés módját, akik nem tartoznak a közösséghez, azok nem ismerik ezeket a kötelező formulákat. Emiatt a hagyományőrző közösségekben nagyon fontos a cigány nyelv használata egymás üdvözlésekor, roma ünnepekkor, vagyis azokon az alkalmakon, amikor leginkább átélik ezt az összetartozást és testvériséget.

A testvériség kifejező eszköze az egymás megvendégelése, ahol a bőkezűség presztízskérdés, a romák ilyen eseményekkor megosztják vagyonukat testvéreikkel a közös étkezés, ivászat és éneklés során. A romnyi jóval több ételt készít, mint amennyit a vendégek ténylegesen meg tudnak enni, a vendégeket étellel, itallal kínálják, rájuk erőltetik a fogyasztást, aki nem kínál, azt zsugorinak tartják. A közös étkezés is az egyenlőség és összetartozás jele, gyakori, hogy a szoba közepén a földön elhelyezett nagy tálat ülik körül a férfiak, és mindenki saját kanalával eszik a közös tálból.

Az étel elfogadása is egy gesztus, annak a jele, hogy a látogató nem tartja tisztátalannak a vendéglátót, egyenrangúnak tekinti, méltónak ahhoz, hogy egyen az ő főztjéből. Az étel mellé alkohollal is kínálni kell a vendéget - a víz szerintük legyengíti az embert, az alkohol erősít - az első pohárból egy keveset a földre öntenek, hogy a halottak is igyanak.

A cigány közösségen belül uralkodó egyenlő viszonyok egyik fontos megnyilvánulása a javak közös használata. Elvileg ugyan van magántulajdona mindenkinek, de mindennapos esemény, hogy egymástól bármit kölcsönkérnek, a háztartások tulajdonképpen teljesen átjárhatóak, a kölcsönt nem illik visszautasítani, mert az megint a lenézett zsugoriság jele lenne, illetve a másik féllel szembeni tiszteletlenség, amiről már szóltam.

Érdekes módon függ össze a rövidtávra való berendezkedés ezzel a mindent megosztó magatartással. A kölcsönt ugyanis csak akkor utasíthatja vissza valaki, ha magának is nagy szüksége van az adott dologra, így egy roma közösségben nem érdemes előre megvásárolni valamit hónapokra - pl. nagy mennyiségű tartós élelmiszert, takarmányt, bármit - mert ha valamiből egy embernek feleslege van, azt testvérei nyugodt szívvel kölcsönkérik, elhordják, és vissza nem adják.

A pénz kölcsönkérése már kicsit problematikusabb kérdés. Testvérek között a szívességet megtagadni nem szabad, a vagyon megosztása, egymás kisegítése alapvető értéknek minősül. Ennek ellenére számos roma - főleg a háztartást vezető asszonyok - igyekeznek a megszerzett pénznek legalább egy részét biztonságba helyezni a vendégeskedést szervező, vagy szerencsejátékra pénzt kérő férj, rokon, tágabb értelemben testvér elől. A kölcsönzött pénzt visszakérni - ha csak nem szorul rá nagyon a kölcsönző, vagy nem jut a kölcsönkérő váratlanul nagyobb összeghez - nem illik, meg kell várni, míg a kérő adja vissza, ez sokszor kiszámíthatatlan.

Az állandó egymásnak segítés nemcsak a kölcsönkérés és -adás viszonyrendszerében, hanem az élet minden területén nagyon fontos egy cigány közösségben. Így például a gyerekek nevelése is a közösség együttes feladata, a gyerekeket nem szokták keresni a szülők, mert bárhol étkezhetnek, bárhol befoghatják őket a ház körül segíteni, mindenki ugyanúgy figyel más gyerekére is, mint a sajátjára. Tehát a látszólag felügyelet nélkül az utcán rohangáló, játszó gyerekhad valójában figyelő tekintetek kereszttüzében, így biztonságban van. A cigányok számára az a mentalitás érthetetlen, amit a magyarok csinálnak, nevezetesen hogy képesek a gyereket bezárva tartani és inkább egyedül hagyják otthon, inkább a tv-t nézi ahelyett, hogy a többi gyerekkel játszana.

A cigány értékrend fontos eleme a bőkezűség, melynek a mulatságok, vendégségek a legfontosabb kifejezői: a pénzüket nem magáncélra fordítják, hanem rokonaik között ily módon szétosztják. Az esküvők kivételével a vendégségeken csak a férfiak vesznek részt, jellemző a testvér, fivér megszólítás, a rokoni távolság és a generációs különbség elmosódik, az egyenlőség hangoztatása a fontos. Az identitás - csoporthoz tartozás - alapja az, hogy a csoport szabályait valaki betartja-e. Ha nem, akkor nem tartozik a csoporthoz, nem igaz cigány.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok

https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf