Roma holokauszt

A második világháború és a fajelmélet

Németországban már 1929-ben létrejött a Cigányprobléma Leküzdésének Központi Hivatala, mely Magyarországon változatlan néven a második világháború után az 50-es évekig tovább működött. Ennek egyik tevékenysége volt a váratlan "cigányrazziák" tartása, a háború évei alatt pedig zárt cigánytáborok, azaz gettók létrehozása, pl. Esztergomban.

1938-ban nyilvántartásba vették a cigányokat, ebben az évben megfosztották őket szavazati joguktól, az iskolákból kitiltották, és elkezdték őket lágerekbe gyűjteni. 1939-től bevezették a különböző színű személyi igazolványokat, barna igazolványt kaptak a "tiszta cigányok" (ld. lent). Szintén 1939-ben Himmler általános vándorlási tilalmat rendelt el számukra, majd tömeges deportálásuk is lezajlott ebben az évben.

"A zsidókhoz hasonlóan az ő esetükben is antropológiai vizsgálatokkal igyekeztek igazolni alacsonyabb rendű voltukat. Az «idegenvérűekként» emlegetett cigányok vitathatatlan észak-indiai árja eredetét azzal az érvvel igyekeztek semlegesíteni, hogy vándorlásuk során «kevert fajúakká» váltak. (...) A birodalomban érvényes koncepció a többnyire vándorló életmódot folytató, «fajtiszta törzsi cigány» esetében csak az elkülönítést írta elő. A főként asszimilálódott, letelepedett cigányok között található «félvéreket» a «fajkeveredés» szempontjából sokkal veszélyesebbnek ítélték, ezért keményen üldözték" (Bruhács, 2005: 87). A romák esetében tehát éppen fordítva jártak el, mint a zsidóságnál, ahol a "tiszta zsidó" embereket küldték elsősorban haláltáborokba. A cigányságnak mindössze 10%-át tette ki a "tiszta cigány" csoportba sorolható, a többi 90% viszont a "különösen veszélyes", "kevert fajú" csoportba tartozott, akiknél a "bűnözés genetikailag öröklődik" Robert Ritter náci pszichológus-pszichiáter hivatalos álláspontja szerint, rájuk a börtön, koncentrációs tábor és sterilizálás várt.

                                           Igazoltatás

A cigányholokauszt áldozatainak számát azért nehéz pontosan megállapítani, mert egy részük került csak faji alapon koncentrációs táborba, ők a barna háromszög jelzést viselték, de valószínűleg többségük "aszociális" besorolás alá esve, fekete háromszög jelzést hordva került haláltáborokba; akármelyik csoportba is tartoztak, a lágerhierarchia legalján helyezkedtek el. 1943-ban hoztak létre Auschwitzban egy 40 barakkból álló cigány családi tábort, érdekesség, hogy egyedül a cigányok voltak azok, akik a koncentrációs táborokban családjukkal együtt maradhattak, náluk nem különítették el a nőket, férfiakat és gyerekeket.

Közben Mengele és kollégái különböző emberkísérleteket hajtottak végre rajtuk is, pl. sok 8-10 éves lányt sterilizáltak, röntgensugár-sterilizációs és ikerkísérleteket hajtottak végre cigányokon, tífusszal fertőzték meg, eszméletvesztésig fagyasztották őket (Száraz, 2007: 140).

Nagyon különböző becsléseket találunk a cigány holokauszt áldozatainak számát illetően, Magyarországon 5000 és 30.000 fő közé teszik az elhurcolt és kivégzett cigányok számát, és világszerte a II. világháború roma áldozatainak számát legalább 220.000 főre teszik, de elérheti a félmilliót is, beleértve a deportáltak mellett a katonai szolgálatban vagy a bombázások során meghalt cigány lakosságot és a polgári áldozatokat is. Ez a szám, tehát a második világháború alatt meghalt romák száma az akkori európai cigányság közel 1/3-ét jelentheti.

A cigányholokauszt emléknapja augusztus 2-a, 1944-ben ezen a napot számolták fel Auschwitzban a cigánytábort, gázkamrába küldve több ezer romát, hogy helyet csináljanak az újonnan érkező zsidó internáltak számára. A második világháború népirtása a cigány nyelvben porrajmos, azaz"elemésztés" néven szerepel. Ezt a napot örökíti meg visszaemlékezésében egy zsidó asszony, Ember Mária auschwitzi fogoly. "Szemben a mi barakkunkkal volt egy másik barakk telezsúfolva cigányokkal. Őket nem választották el egymástól, s mi irigykedve néztük, lám, ők együtt maradhattak. És egyszer hajnalban, még rágondolni is borzasztó, sikolyokra, ordítozásra, ütlegelés zajára ébredtünk. A cigányokat lökték fel a teherautókra és ezek a szerencsétlenek sikoltoztak, kiabáltak, jajgattak, és mondták, üvöltötték: «Látjátok, ezek az átkozott németek mit csinálnak velünk? Gázkamrába visznek mindannyiunkat!» S mikor pirkadni kezdett és minket kizavartak az Appellplatzra, ahol szinte ruhátlanul, cipő nélkül, összebújva reszkettünk, láttuk, hogy a szemben lévő barakksor, ahol a cigányok voltak, teljesen üres, csak a krematórium kéménye ontotta a füstöt, néha még lángot is lövellt ki a kémény... Sokan közülünk sírtak, én csak magamba roskadva halkan imádkoztam, s irigyeltem a cigányokat. Nekik már jó, gondoltam, nem tudnak semmiről, és legalább együtt mehettek a halálba, szülő, gyermek, testvér" (Száraz, 2007: 141.).

                                   Roma munkaszolgálatosok 1944.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok

https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf

2018. augusztus 3-án egyesületünk megemlékezett a roma holokauszt évfordulójáról.A megemlékezést meghívott történelem szakos tanár előadása követte. Az ünnepség befejezéséül megtekintettük a Varga Ágnes rendezte porrajmos - cigány holokauszt című filmet.