Az emlékezés története
Mindenszentek, halottak napja
Mindenszentek:
Mindenszentek napja a katolikus és
ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az
ortodoxia pedig egy héttel később tartja. Minden üdvözült közös ünnepe,
akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem
emlékezik meg róluk. November első napja a megemlékezés napjaként a
VIII. században, 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először.
Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette, 844-ben.
Halottak napja:
A halottak napja jóval későbbi
eredetű, mint a mindenszentek ünnepe. A holtakért való imádkozás szokása
998-ban kezdődött Franciaországban, és a XIV. században vált
általánossá. A november 2-i halottak napja Sz. Odiló clunyi apáttól
(962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó
minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig
fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a
14. századtól Róma is átvette.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Magyar területeken szokás ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Mivel sokáig úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére
Forrás: Új Ember 2006/ 51-52..sz.