A halál korábbi hagyományai a romáknál

"Úgy volt, hogy, vagyis úgy van, ha valaki meghal (...) még régen, de az a baj, hogy már sajnos nem lehet, de régen úgy virrasztottunk, hogy a házában, a házban volt a halott, és ott voltunk vele. Ott éjszakáztunk vele. A kedvenc nótáját húztuk, húzták a zenészek, beszélgettek róla, a jó dolgait elmondták, és a rossz dolgokat is. Ittunk, ettünk meg minden. És öt-hat napig ment ez a virrasztalás." "Hát valamikor, amikor meghalt mondjuk egy roma ember, akkor három napig gyászolták úgy, hogy ki se vitték a ravatalozóba, de ez még, hogy mondjam, visszamenőleg, mer mi kutattunk is ezek után, visszamenőleg most mondhatnám hogy egy negyven-ötven-hatvan évvel ezelőtt akkor három napig ott a cigánytelepen, ott ravatalozták fel a cigányok , és ott volt az összes család, rokonság, barát, boldog, boldogtalan, ittak, a férfiak kint tüzeltek, az asszonyok meg bent beszélgettek a lakáson belül. És amikor ugye megtörtént a tragédia, akkor főleg félretették a haragot, tehát valakihez valamelyik családtag nem szólt, akkor teljesen zokszó nélkül megjelentek, támogatták, segítették, összegyűjtöttek pénzeket a romák.Tehát olyanokat is csináltak, hogy akinek egy kicsit jobban ment, akkor a saját ágyát is képesek voltak fölajánlani. Szétszedték a régi szekrént és az ágyat, és mindig volt ott egy olyan mesterember romákon belül, aki ezt a koporsót legyártotta."

Forrás: VINCZE ZOLTÁN - DR. PILLING JÁNOS A cigányság jelenkori halotti és gyászszokásai: egy mélyinterjús kutatás tapasztalatahttps://epa.oszk.hu/02000/02002/00052/pdf/EPA02002_kharon_2015_1_2_001-024.pdf