„A VÉR AZONBAN NEM VÁLIK VÍZZÉ…”

A MAGYAR CIGÁNYSÁG MEGÍTÉLÉSE ÉS A BŰNÜGYI STATISZTIKÁK ESETE

A 20. század egyik legégetőbb és máig aktuális problémája a magyarországi cigányság integrációja. Olyannyira az, hogy a kérdés az ezredfordulón túl is folyamatos politikai csatározások, a mindennapi közbeszéd témáját szolgáltatja, a legmesszebb menő indulatok mellőzése nélkül.

A magyarországi cigányság megítélése a társadalom egyes szegmenseiben rendkívül rossz, illetve gyakran társul a cigányság megítéléséhez a bűnözés fogalma is. Az alcímben is szereplő kitétel a cigány származású bűnelkövetőkkel szemben nem új keletű. A századforduló után, a 20. század közepéig bezárólag, s bizonyos esetben az ezt követő időkben is, miként alakult a cigány lakosság megítélése a bűncselekmények relációjában, illetve, hogy a cigány bűnelkövetők aránya milyen mértéket öltött a tárgyalt időszakban.

A 19. század második felében, s a 20. században megnehezítették, lelassították, illetve számos esetben meggátolták a cigány lakosság integrációját.A magyar-cigány együttélés során konfliktusok már a 19. századot megelőzően is előfordultak, de ezek a 18. század második feléig elszórtan előforduló esetek voltak. A cigány vándorkovácsok, vándorköszörűsük a török háborúk, majd a Rákóczi-féle szabadságharc alatt is jó szolgálatot tettek a magyar csapatoknak, s nem ritkán magyar cigány katonák is részt vettek a harcokban.

Bűnügyi statisztikákat Magyarországon már a 18. század első felében készítettek, azonban ezek nem rendszeresen jelentek meg, illetve ezek csak a perekre vonatkozó adatokat tartalmazták. A 18. század végéig azonban nem születtek meg megbízható és átfogó munkák, így ezekből a korai művekből nem kapunk adatokat ahhoz, hogy meghatározhassuk a magyarországi bűnelkövetők származási összetételét. 18. században élt több olyan módszerrel is, amelyeket noha tiltott a törvény, mégis alkalmaztak, s így az ítélet jogossága is erősen megkérdőjelezhető. A középkori tőről fakadó babonák újra elterjedése,, nehezítette a valós beilleszkedési problémákkal rendelkező, részben újonnan érkező, alacsony státuszú cigányság lakosság integrációját. - Nem beszélve arról a bürokratikus elképzelésről, amely egy-kettőre, rendelkezésekkel (értsd: tiltásokkal) kívánta az integráció alacsony fokán álló cigányokat újmagyarrá tenni.

A 19. század végén azonban már készültek olyan munkák, amelyek forrásként szolgálhatnak ahhoz, hogy be tudjuk mutatni, hogy a cigány származású bűnelkövetők aránya hogyan alakult, ebben a korszakban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne születtek volna szép számmal olyan munkák is, amelyek ugyan megfogalmaznak sarkos állításokat, de forrásértékük kritikával kezelendő.

"A cigány mint egy árnyék, zaj és test nélkül halad el mellettük [ti. az alvó házbeliek mellett], bűnös szándékkal és bűnt cselekedve. Csak a szaga marad hátra, az a különös, mindent átható bűz, melyet senki sem felejt el, ha egyszer már érezni alkalma volt. Amint némelyek állítják, ez a szag feltűnően hasonlít a bűzhöz, melyet a bennszülött  néger terjeszt maga körül."

De mit mutatnak a bűnügyi statisztikák?

Nagy Pál művében megemlíti, hogy Somogy megyében 1820 és 1837 között összesen 144 ún. cigánypert talált, ezekben azonban nem minden esetben az elkövető cigány származású, hanem bizonyos esetben az áldozat az. Ez a szám, évenként 8 bűnesetet tesz ki Somogy megyében, de hozzá kell tennünk, hogy ezekben az esetekben az áldozat is lehetett cigány származású, illetve bizonyos esetekben a vádlott felmentésével ért végett a per. A bűnesetek jelentős része lopást jelent, míg előfordulnak súlyosabb esetek (rablás), illetve enyhébb esetek is ("csalfaság", káromkodás). A teljes országra vetített adatokért az 1906-1914 és 1923-1940 közötti statisztikákat kell, hogy alapul vegyük. A Dupcsik Csaba által közölt kimutatások szerint a cigány származású bűnelkövetők aránya a következőképpen alakult:

A cigány származású bűnelkövetők aránya (kék) az összes elkövetett bűncselekményhez képest (piros=100%)

Ez az 1,05% sok, vagy kevés?

Annak megértéséhez azonban, hogy el tudjuk dönteni, hogy ez az 1,05% sok-e vagy kevés, tudnunk kell, hogy a magyarországi cigányság lélekszáma mekkora számarányt tett ki ebben az időszakban. A nehézségek ezzel kapcsolatban a következők: pusztán anyanyelvi adatokból nem következtethetünk a cigányság részarányára, ugyanis ezek szerint 1920-ban kevesebb, mint 7000 cigány anyanyelvű ember lakott a trianoni Magyarországon. Korábbi cikkemben kitértem rá, hogy a magyarországi cigányok közel 80%-a magyar anyanyelvű volt! Az 1893-as cigányösszeírás szerint az akkori országterületen körülbelül 300 000 cigány élt, az 1920-as határokon belül pedig, becslések szerint 80-100 000 fő.

Ennek értelmében a cigányság teljes lakosságon belüli aránya 1, illetve 1,25% közöttre tehető, amennyiben elfogadjuk, hogy csak 80 000 - 100 000 főnyi cigány ember élt Magyarországon 1920-at követően. De tekintve, hogy az adatfelvétel 1906 és 1940 között készült, az ország lakosságszáma pedig a szaporulaton kívül más tényezők miatt is változott, így ebben az esetben is csak becslésekről beszélhetünk. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy az 1,05% semmiképen nem mondható magasnak.

"Kriminológiai közhely ugyanis, hogy a népesség a bűnözés szempontjából nem homogén, a legszegényebbek nagyobb eséllyel követnek el bűncselekményt, mint a jobb módú rétegek. Hacker Ervin kriminológus szerint 1934-ben a legszegényebb magyar csoportból, a napszámosok köréből az átlagnál sokkal magasabb, négyszer nagyobb arányban kerültek ki elítéltek, mint az átlagból. Ebben a korszakban 100 elítéltből 84 teljesen vagyontalan volt, s 10-nek csak némi vagyona volt - tehát a bűnözés sokkal inkább a szegénységgel függött össze, mint bármi mással."

1904-es "cigányrazzia" gyanúsítottjai

Kártyavető cigány asszony, 1938. június 26. Dejtár, Nógrád megye. Palóc Múzeum: F:106

Felhasznált és ajánlott irodalom, források:

[1] Részlet Mária Terézia 1768-as rendelkezéséből. Fordította: Heiczinger János. In: Mezey Barna (szerk.): A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban. Budapest, Kossuth, 1985.

[2] Paár Ádám: Cigány emberevők? Egy per tulajdonságai. In: Kisebbség kutatás. 20. évf. 4. sz. 2011. (Továbbiakban: PAÁR, 2011.): p.: 547.

[3] Uo. p.:540-542.

[4] Lásd: Perényi Roland: Bűnügyi statisztika Magyarországon a "hosszú" XIX. Században. https://www.ksh.hu/statszemle_archive/2007/2007_06/2007_06_524.pdf

[5] Perényi Roland: A "figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség. https://bparchiv.hu/id-684-perenyi_roland_quot_figyelo.html#fnt27

[6] Idézi: Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története: Történelem a cigánykutatások tükrében. 1890-2008. Budapest, Osiris. 2009. (Továbbiakban: DUPCSIK, 2009).: 92.