Eredetmondák, mítoszok, legendák
Eredetmondák, mítoszok, legendák
A cigányság
eredetével kapcsolatban számos monda létezik, ezek közül leghíresebb, a
cigányság körében (a magyar Csodaszarvas-legendához lehet hasonlítani
jelentőségét a cigány kultúrában) az úgynevezett
"Madarak voltunk", vagy "Madarakból
lettünk"
Ez a monda úgy szól, hogy valamikor régen vándormadarak szálltak egyik vidékről a másikra mindig élelem és bőség után kutatva. Egyszer aztán olyan bőven termő és gazdag tájra, kövér mezőre akadtak, hogy ott annyira jóllaktak, hogy aznap már nem tudtak tovább repülni. Következő napon ismét ettek, és mivel olyan jól tartotta őket ez a vidék, hogy nem fogyott el az élelem, ismét teleették magukat, megint nem tudtak felszállni. Így teltek a napok, hetek, míg beköszöntött az ősz. A mező fonnyadni, száradni kezdett, de addigra a madarak már annyira elnehezültek, hogy hiába szerettek volna, nem tudtak felrepülni és újabb vidékre vándorolni. Így aztán a mezei állatokhoz hasonlóan gödröket kapartak maguknak, kibélelték mohával, füvekkel, és ilyen putrikban vészelték át a telet. Ahogy telt az idő, lábaik elkezdtek megvastagodni, szárnyaik elcsökevényesedtek, és lassan emberekké alakultak át. Azonban a természet szeretete, a vándorlás ösztöne és a szabadság utáni vágy a mai napig él bennük, és abban a hitben, hogy egyszer úgyis visszaváltoznak madarakká és szabadon szállhatnak tovább, feleslegesnek tartják a kuporgatást, a spórolást.
Madarak voltunk legenda festett ábrázolása
A Nap és a Hold története - Bari Károly gyűjtése
Valamikor régen nem volt Nap és nem volt Hold. Le voltak láncolva a világ túlsó végén, sárkányok között és óriások között. És nem engedték szabadon sem a Napot, sem a Holdat. Élt akkor két ember. Ebben a két emberben igen nagy erő lakozott, azt tartották róluk, ők a földkerekség legbátrabb és legerősebb emberei, akik nem rettennek meg semmitől. Ők tudták csak, hol van leláncolva a Nap és a Hold és el is indultak a kiszabadításukra. Mentek, mendegéltek, Vándoroltak, hat teljes hónapig, sárkányok földjén keresztül, óriások földjén keresztül. És elérkeztek a Naphoz és a Holdhoz. Harcba léptek a fenevad sárkányállatokkal és a rettenetes óriásokkal, akik láncok között tartották a Napot és a Holdat, megverekedtek vélük, és győzelmet vettek rajtuk. Mondta ekkor az egyik ember:
- Én fogom vinni a Napot! Mondta a másik ember:
- Én pedig viszem a Holdat!
A Nap és a Hold útra szánta magát, ők meg leoldozták róluk a láncokat. És visszaindultak a világ túlsó végéről, sárkányok földén keresztül, óriások földjén keresztül. Ahogyan jöttek, jődögéltek, útközben olyan tüzesre felizzott a Nap, hogy aki hozta a hóna alatt, azt az embert teljesen sötétre égette. Azért barna bőrűek a cigányok, mert annak az embernek a leszármazottai.
A másik embernek pedig, aki a Holdat hozta a hóna alatt, minden nemzetsége fehér lett, őtőle a fehér emberek erednek.
Amíg jődögéltek visszafelé, eltelt három hónap. És hónuk alatt hozván a megmentett fényességeket, az égitest-szabadítók hazaérkeztek. De a cigány ember ott tartotta a házában a Napot, a fehér ember meg ott tartotta házában a Holdat, hogy csak nekik világítsanak, nem akarták őket elbocsájtani.
És akkor sírni kezdett értük az ég, könnyeivel elárasztotta az egész földet. Az a könnyhullatásvolt az első eső a világon, amikor az ég megsiratta a Napot és a Holdat. Azóta van eső.
Mondja a Holdnak a fehér ember:
- Én fölengedlek téged, de fogadd meg, hogy minden hónap első péntekén megújulsz és megjelensz az égen! A Hold megígérte, hogy így lesz.
Ezért van, hogy minden hónap első péntekén megújul, a hónap utolján meg letűnik az égről a Hold. És fogadságot tett a Nap is, hasonlóan a Holdhoz. A Nap azt az esküvést végezte el, hogy mindennap sütni fog. Föl is kell a Nap, még télvíz idején is, és bár egyformán izzik állandóan, a tél havában nincsen nagy hatalma, mert a hideg nem engedi neki, hogy olyan uralmat vessen a világra, mint nyáron.
Amikor a fogadságok megtörténtek, a két ember fölengedte a fényességeket. És a Nap, ahogyan ígérte, megébredvén minden reggel, elindul és körülkerüli az összes országokat, de éjszakára oda tér vissza szállásra, ahonnan a láncok közül elhozták őt az emberek. És ugyanúgy cselekszik a Hold is. Hogy miért? Azért, mert a Nap és a Hold a nyugati ég alól származnak, és oda van vágyakozásuk, ott van a hazájuk. Ott születtek, ott tudnak elnyugodni, ezért megy le a Nap és a Hold mindig nyugaton.
A Nap és a Hold legendája
Káli istennő gyermekei.
Eszerint isten megteremtette Kálit, az ő lányát. Káli volt az első nő, aki pajkos angyalaival futkosott a Paradicsomban, felhevült a vére, hogy ezt a forróságot enyhítse, marokkal szórta ölébe a port, földet, amiből kicsírázott benne az élet. A Paradicsom pora termékenyítette meg Kálit, az ő gyermeke volt az első ember. Megszületett Káli gyermeke, a Manus (=cigány ember), eszerint az eredetmonda szerint a világon az első ember nő volt, az első gyermek pedig cigány.
Péli Tamás: Születés
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok
https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf