Cigány zene

.

A muzsikálás mint főfoglalkozás csak a 18. századtól köthető a cigánysághoz, előtte inkább kiegészítő kereset volt egyéb szakmák mellett. Azáltal, hogy a zenélést cigányok művelték, de magyarok fizették, a magyarok igényeit kellett kiszolgálni, amit ma a világon cigányzeneként ismerünk, az valójában sem nem cigány, sem nem magyar népzene, hanem Bartók Béla szavaival élve "cigányok által előadott népies műzene" (Diósi, 2002: 13). Ez a szolgáltatott zene napjainkban az egész világon a cigányságra jellemző foglalkozás, a műzenét értjük alatta, a jazznek például van egy manouche jazz nevű alműfaja, ami specifikusan a cigányok által játszott jazz-zenét jelenti.

Az eredeti cigány zene, amit saját maguk szórakoztatására, saját köreikben űznek, nem azonos a szolgáltatott zenével, bár minden bizonnyal hatással volt rá. A cigány közösségek zenéje a romák különböző csoportjaiban eltérő, az oláh és magyar cigányok esetében sok hasonlóság van, de a beások zenéje nagyban eltér az első két csoport muzsikájától.

A hagyományos cigány zene, a szolgáltatott zenével ellentétben szinte mindig vokális, vagyis nem hangszerekkel kísért zene. Esetleg a kanna és a kanál, valamint a tapsolás, ujjpattogtatás, dobolás (asztallapon, combon, bárhol) és szájbőgőzés jelent ritmikus kíséretet a gyorsabb ütemű nótákhoz.

A cigány dalok két alapvető csoportja:

A cigány dalok többnyire nem kötött szövegűek, az adott szituációtól, elmesélni kívánt történettől függően nagyon rugalmasan változnak.

A táncdalok lényege, hogy kíséretül szolgáljanak a tánchoz, új hatásokra meglehetősen nyitott műfajról van szó, ami nagy változatosságot mutat mind szövegvilágában, mind a kíséret jellegében, mert a spontaneitás kiemelt jelentőségű. Nem kell ahhoz alkalom, mulatság, hogy egy roma csoport énekelni, dalolni, táncolni kezdjen. Náluk a mindennapok része az, hogy ha összejönnek, akár az utcán, elkezdenek dalolni, táncolni, élvezni az együttlétet.

A lassú énekeknél gyakori az avatatlan hallgató számára vontatottnak tűnő előadásmód, mert egy-egy versszak utolsó hangját nagyon hosszan kitartják, elhalkul az ének, úgy tűnik, mintha véget is érne, de az éneklő újabb versszakba kezd. A dalok alapjai az egész közösség által ismertek, gyakran közös énekléskor - mulatság, vagy akár halottvirrasztás esetén - egy"vezető" egyedül kezdi a versszakokat, ő meséli el a történetet, ezzel megadja a dallamot, tempót, szöveget, majd a többiek is belépnek az éneklésbe. A lassú dalok témája sokféle lehet, vannak olyan szövegek, melyek egy-egy legendát mesélnek el, régebbi korok történeteit mesélik el, de gyakoribb, hogy konkrét élethelyzethez, az előadó saját életéhez kötődő eseményekről, bánatról szólnak. Vannak búcsúzó énekek, melyek a közösséget valamilyen okból hosszabb időre elhagyni kényszerülő szeretett testvérhez szólnak, vannak sirató énekek, melyeket elsősorban virrasztáskor énekelnek, szerelmes balladák, családi tragédiák emlékét felelevenítő énekek, stb. Ezeknek a lassú daloknak nincs kötött szövegük, lényege sokszor az, hogy az éneklő saját szívfájdalmát, élete eseményeit nem szóban, hanem énekelve meséli el.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok

https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf