Élet az őshazában
Élet az őshazában
.
Foglalkozások
Nem
bizonyítható minden kétséget kizáróan, hogy a romák mivel is foglalkoztak az
őshazában, mely kaszthoz tartoztak. Erre vonatkozóan nem bizonyítékot, de
támpontot jelent a cigányság belső népelnevezése, a rom, roma, melynek a perzsa nyelvben, a mai indiai és a szanszkrit
nyelvben is megvan a pontos megfelelője, ami ezekben a nyelvekben dom, a szanszkritben domba alakban található. "A hatodik
századig visszamenően találunk említést zenével foglalkozó domokról. A
szanszkrit szó jelentése nagyjából a következő: «alacsony kasztból származó,
énekléssel és zenével foglalkozó ember». A modern indiai nyelvekben a
párhuzamos szavak hasonló
jelentést viselnek: pl. «vándor zenészek
kasztja»
Meglehetősen nagy bizonyossággal állíthatjuk tehát, hogy a cigányok egy indiai eredetű, alacsonyabb társadalmi szinten lévő kasztban élő nép leszármazottai. Az azonban nem valószínű, hogy Indiában egy egységes, összetartó csoportot alkottak volna; valószínűleg a cigányságnak számos, egymás közelében élő, hasonló nyelvet beszélő, hasonló kultúrájú csoport képezi az őseit, de nem egy homogén cigány "ősközösség" leszármazottai.
Ezek szerint
népelnevezésükből és későbbi feljegyzésekből, életmódjukból arra lehet
következtetni , hogy egy részük zenéléssel,
szórakoztatással, jóslással, más csoportjaik kereskedéssel, idénymunkákkal,
kézműves tevékenységgel, és saját termékeik árusításával foglalkozott. A cigányság
életmódjával foglalkozó szakirodalom alapján úgy gondolom, hogy életmódjukat
mindig, mindenhol öt alapvető tevékenység határozta meg: a kereskedés, szórakoztatás, kézműveskedés, gyűjtögetés és ideiglenes
bérmunka (napszám). Ezek a tevékenységek a kor és a befogadó társadalom
igényeitől függően mindig más és más tartalommal telítődtek, azaz mindenhol
kereskedtek, de hogy mivel, az az igényektől függött; mindenhol végeztek
kézműves és gyűjtögető tevékenységet, de hogy mit csináltak vagy mit
gyűjtöttek, az szintén az igényektől és lehetőségektől függött.
Családi élet
A kóborló életmód egy sajátos családi szerkezetet eredményez, nemcsak a cigányoknál, hanem minden hasonló életvitelt folytató csoportnál. Egy-egy közösség rendkívül zárt csoportot alkotott, általában 30-40 főnél nem volt nagyobb, és rokoni szálak fűzték őket egymáshoz. Egy ilyen kompániában természetes, hogy nem alakul ki a magántulajdon fogalma, hiszen minden közös, egyfajta kommunaként működik: ha van élelem, az mindenkié, ha nincs, a nélkülözés is közös. Ha valaki letett valahova egy ruhadarabot, bárki felvehette, hordhatta, közös tulajdont képezett a csoport minden vagyona. A gyermekek nevelése, felügyelete is másképpen zajlott, mint a hagyományos európai családokban, a cigányoknál olyan, mintha a gyerek is közös lenne: mindenki neveli, a közösség minden tagjának joga van rendre utasítani, megetetni, házimunkára fogni, mindenki figyel a másik gyerekére is.
Vándor cigány család, színezett képeslap Adler Artúr, Brassó vidéke, 1910.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok
https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf