Nyelv, nyelvezet

.

A cigány nyelvről való első felismerés Vályi István magyar lelkész, teológus-hallgató nevéhez köthető, aki a hollandiai leydeni egyetemen lett figyelmes arra, hogy indiai diáktársainak a nyelve nagyon hasonlít a szülőfalujában élő cigányok nyelvére, azóta sokan foglalkoztak a témával, és a nyelvrokonság egyértelműen bebizonyosodott. Érdekes módon noha a romani nyelv nyelvjárásait már korábban elkezdték leírni, a beás nyelvet csak az 1970- es években "fedezték fel" a nyelvtudományban.

A cigány nyelv leírásában vitathatatlan érdemeket szerzett József főherceg, akinek a nevéhez az 1893-as országos cigányösszeírás mellett az első magyar-cigány szótár megírása is köthető, melyet 1886-ban Nagy-Idai Sztojka Ferenc segítségével írt meg, majd 1888-ban megjelent a cigány nyelv nyelvtana is, mindkét munka elsősorban a kárpáti cigány dialektushoz köthető, bár a nyelvtanban már a különböző nyelvjárások és ezek hindi nyelvvel történő összehasonlítása is megjelenik.

Az 1950-es években Erdős Kamill végezte el a hazai cigány népesség máig legteljesebb kategorizálását, melynek alapját a foglalkozás mellett a beszélt nyelvjárás jelentette, tehát számos cigány nyelvjárást elkülönített egymástól, de gyűjtései, melyek a cigány mesék és dalok világát örökítik meg elsősorban a kárpáti dialektushoz köthetők.

Az oláh cigányok nyelvének - romani, lovari - és kultúrájának gyűjtéséhez először a Csenki testvérek, Imre és Sándor neve köthető, akik az 1940-es években számos cigány nyelvű dalt és mesét gyűjtöttek.

A XX. századra tehető a cigány nyelv írásbeliségének megjelenése, a cigány nyelvű források gyűjtése. Az említett kutatók mellett fontos megemlíteni Bartók Béla és Kodály Zoltán dalgyűjteményeit, illetve a cigány értelmiség megjelenésével a műfordítások és újabb gyűjtemények jelentőségét. Bari Károly gyűjtő és műfordító munkássága úttörő jelentőségű abban, hogy a cigány mesék, dalok, maga a cigány folklór magyar nyelven is elérhetővé vált.

Choli Daróczi József költő-műfordító, szótárszerkesztő és tankönyvíró nevéhez számos cigány és magyar nyelvű, a roma folklór részét képező mű megjelenése köthető, illetve ő írta meg a Zhanesz romanesz? című, lovari nyelvvizsgára felkészítő tankönyvet is. Az ő nevéhez köthető a cigány nyelvújítás szorgalmazása is, munkássága során a hindi nyelvhez visszanyúlva, illetve a romani nyelv meglévő szókészlete alapján új szavakat alkotott annak érdekében, hogy minél kevesebb idegen szó használatával lehessen beszélni a cigány nyelvet, de a mindennapi beszédbe ezek a kifejezések (még) nem mentek át.

Karsai Ervin és Rostás Farkas György cigány mesekönyvek szerzői, írók, akik általános iskolás gyerekek részére is írtak tankönyveket, de a gyakorlatban ezek használata nem terjedt el.

· A cigányok nyelvhasználata

Réger Zita foglalkozott a szocializmus évei alatt a roma gyerekek iskolai hátránya kapcsán a nyelvhasználat nehézségeivel. Ő ismerte fel a diglossziás kétnyelvűség jelenlétét és szerepét nyelvhasználatukban. Ez azt jelenti, hogy otthoni környezetben a cigány/beás nyelvet használják a családok, de hivatalos ügyekben, iskolában, munkahelyen, stb. a magyar nyelvet. Így a két nyelv között funkcionális különbség van: más funkciójuk van, más szituációban használják őket. Gyakori, hogy családon belül, ha hivatalos ügyek kerülnek szóba, arról magyarul beszélnek, mert ehhez a témához a magyar nyelv kapcsolódik. Ugyanakkor óvodai, iskolai környezetben gyakran beszélgetnek a gyerekek családjukról, az otthoni élményekről, minden általános iskolai tankönyvben megjelennek a mindennapi élet tevékenységei, melyeket a nem magyar anyanyelvű gyerekek nem tudnak a magyar nyelvű iskolai közegben jól megnevezni, kifejezni, ők ugyanis ezekhez a szituációkhoz másik nyelvet (cigány, beás) használnak.

A kétnyelvű gyerekek esetében a két nyelv együttesen tölti be azokat a funkciókat, amit egy egynyelvű beszélőnek az anyanyelve jelent. A kétnyelvűség azonban nem feltétlenül hátrány, sőt, értéket hordoz, és megkönnyíti további nyelvek elsajátítását, a nyelvek iránti fogékonyságot. Nemes Gizella (született Orsós Gizella) erről így nyilatkozik: "Nem vagyok nacionalista, de bármi is történik ebben a világban, mi mindig cigányok fogunk maradni. És attól, hogy nem beszéljük a nyelvünket, nem ismerjük hagyományainkat, a negatív megítélést ugyanúgy megkapjuk. De ha az értékeinket megőrizzük minden megítélés ellenében tudni fogjuk, hogy mit érünk" (Diósi, 2002: 39).

A szocializmus évei alatt nagyon gyors nyelvvesztésnek lehettünk tanúi: az iskolába vagy munkahelyre bekerülve rengeteg hátrányt jelentett a romáknak, hogy nem beszélték a munkaadóik, munkatársaik, tanáraik, osztálytársaik nyelvét. Ezektől a negatív tapasztalatoktól, az ebből fakadó ellentétektől, kirekesztettségtől akarták megkímélni azok a szülők a gyerekeiket, akik a hátrányokat elszenvedve tudatosan magyar nyelvűnek nevelték gyerekeiket, hogy nekik ne kelljen ugyanazokat a nehézségeket átélniük, elszenvedniük. Így alakult ki az a helyzet, hogy míg 1971-ben a magyarországi cigányság kb. 71%-a volt magyar anyanyelvű, 21,2%-a cigány és 7,6%-a beás anyanyelvű, addig a 2003-as adatok alapján a romák csupán 7,7%-a volt cigány 4,6%-a beás anyanyelvű, és már 86,9%-uk magyar anyanyelvű (Kemény-Janky-Lengyel, 2004: 39). Elképzelhető, hogy a magyar anyanyelvűek között sokan beszélik a cigány/beás nyelvet is, de elsődleges nyelvként a magyart használják; ugyanígy a cigány/beás anyanyelvű emberek ismerik és beszélik a magyar nyelvet, de nem ezt tekintik anyanyelvüknek.

Cigány nyelvet beszélőket hallgatva számos ismerős szóra lehetünk figyelmesek. Ennek két oka van: egyrészt sok a magyar jövevényszó a magyarországi romák nyelvében, másrészt a magyar nyelvben, főleg a szlengben is számos romani eredetű szóval találkozhatunk. Ilyenek pl.: csaj, csávó, lóvé, csór (=lop), verda, vakerál (=beszél), komál (kamel=szeret), séró (=fej), manus (=ember), dik (=lát), stb.

Cigány szójegyzék:

https://mek.oszk.hu/00000/00080/html/

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cig%C3%A1nyok

https://btk.ppke.hu/uploads/articles/288257/file/romologia.pdf